Azokról az újpesti áldozatokról emlékeztünk, akiket 75 évvel ezelőtt hurcoltak el innen Újpestről marhavagonokban, utolsó útjukon a haláltáborba. Mai ésszel ez elképzelhetetlennek tűnik, pedig manapság is érezni a levegőben az emberi gyűlölet, a rasszizmus, és az antiszemitizmus kénes szagát. A Mártírok útján visszafelé tettük meg a fáklyákkal az utat. Ott kezdtük, ahol bezárult az újpestiek egyetlen reménye, és visszasétáltunk az életbe. A Mártírok útja 58. szám alatti emléktáblánál mondtam beszédet, emlékezve honfitársainkra, az ártatlanul meggyilkoltak lelkére, érzéseire, álmaikra, a gyermeki kacajokra, amik mind a krematórium füstjével szálltak a végtelen égbe.