2018. november 12., Jónás, Renátó napja

Dr. Trippon Norbert beszédei


2010. július 9.

Holocaust megemlékezés

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Emlékezők!

Minden esztendőben, újra és újra itt is emlékezünk az 1944 nyarán elhurcolt és lélektelenül legyilkolt újpesti honfitársainkra.

A második világháború már addig is bőszen és csillapíthatatlan étvággyal szedte áldozatait. Gondoljunk csak a II. magyar hadsereg pusztulására, a munkaszolgálatos áldozatokra, vagy akár a meginduló, eget és földet megrengető bombázásokra.

Újpesten 1944 nyarán kezdődtek meg az embertelen deportálások. Akkor is nyár volt, mint most. Több, mint tízezer zsidó származású embert, újpesti polgárt, magyar honfitársunkat, édesapákat, édesanyákat, gyermekeket, családokat hajtottak és ragadtak el otthonukból. Csak kevesen élték túl közülük ….

Ami történt emberi ésszel felfoghatatlan.
Ami történt megtörtént, és nem tagadható! Most már törvény is bünteti honfitársaink tragédiájának a tagadását.

Emlékezzünk azért is, mert tudjuk, a történelem gyakran ismétli önmagát. Ami egyszer előfordult, talán máshol, másképpen, de újra megismétlődhet. Ha az emberi gyűlölet gyomja újra szárba szökken, és nincs aki megfékezze, újra vér folyhat, újra megtörténhet bármi.

A holocaust rémségei egyedülállóak a történelemben. Ám azóta a világ más és más pontjain is történtek tömegmészárlások. Gondoljunk csak arra, hogy hány embert öltek meg 1994-ben Ruandában, vagy a 90-es években tőlünk nem messze az egykori Jugoszláviában. Még ma is tárnak fel újabb és újabb tömegsírokat. Tudnunk kell, ha a gyűlölet szikrája nincs eloltva, az tettlegességé fajulva tűzvészként tombolhat, s falhatja fel az élőket.

Tisztelt Emlékezők!

Nekünk olyan országot és olyan Újpestet kell teremtenünk, ahol az emberek közötti gyűlöletnek nincsen helye, ahol az emberek tisztelik egymást, összefognak, ha kell, segítik a másikat, és elfogadják a másikat olyan származásúnak, olyan vallásúnak, olyan gondolkodásúnak amilyen.

Olyan országban, olyan hazában és olyan városban szeretnénk élni, mely tisztességgel ápolja az áldozatok emlékét, soha nem felejti el, ami történt, és tudja, hogy mindannyiónknak és minden jövendő generációnak dolga van.

Tegyünk érte, mert az áldozatok emléke, a történelem, és a sors ezt a kötelességet ránk rótta.
Higgye el mindenki: hogy személy szerint rajtunk is, mindannyiunkon is, a mai napon is múlik, hogy a közös magyar honban tömegmészárlás soha többé meg ne történhessen.

Köszönöm a figyelmet!







Cikk megosztása
© Copyright 2018 - tripponnorbert.hu